#11 Steel Guitar Engagement
Rövid, ám üstökösszerű steel gitáros karrierem úgy indult, hogy egy Dancsák nevű illetőtől vásároltam egy kék metálfényű, esztergapadra emlékeztető és hasonló súlyú eszközt. Ezt megelőzően Bródy János úttörő munkásságán nevelkedve csak messziről tiszteltem a hangszert, így gyanútlanul lecsaptam a hirdetésre. A megnevezéssel először a Fonográf "Edison album" című lemezének belső borítóján találkoztam, akkor ezt tévesen a fémtestű rezonátoros dobro gitárral azonoítottam.
Az új vas egy lap steel, a pedálos Steel gitár kistestvére volt, amit nagyobb sztárok, pl John Lennon, David Gilmour, vagy Ronnie Wood is ölbe kaptal néha, ezért nekem sem derogált ezzel kezdeni. Hamar rájöttem, hogy Dancsák árvert, az ormótlan tárgy konstrukciós hiba miatt behangolhatatlan volt. Ezért vásároltam tőle egy újabb kínai szörnyet, amely már igazi lap steelre emlékeztető hangokra is képes volt, és elfért egy hegedűtokban.
Első ránézésre azt hinnénk, hogy a lap steel a slide gitározás, vagyis az üvegnyakkal nyílt hangolásban kavirnyákolás vízszintes síkba projektált verziója. Ez persze igaz addig, amíg nem akarjuk a blues sémáknál bonyolultabb témákkal, pl moll akkordokkal is színesíteni játékunkat.
A lap steel igazi szépségét azonban a C6, és E6 hangolások tárják fel, ezekkel már egymásba puhán átúszó, vagy éppen virtuóz géppuska sorozattal váltott harmóniákra is képes a játékos, miközben látszólag a kezét is alig mozgatja, amely elhagyhatatlan látványeleme a steel gitározásnak. Kezdő gitárosoknak kötelező lecke az úgy nevezett “gitárarc” elsajátítása. Ez azt jelenti, hogy az élményt a gitáros úgy fokozza, hogy a legkisebb hajlítással szinkronban olyan arcot vág, mintha stroke-ot kapott volna. A gitárarc hatását haladók a hangszínt nem befolyásoló könyékből indított vibrátóval, vagy változatlan pozícióban játszott, szaggatott szólótöredékek között a fogólap fölötti tétova keresgélő gesztusokkal gazdagíthatják.
Ám a steel gitárosokat más fából- pontosabban acélból faragták, kerülik a felesleges, hirtelen mozdulatokat. Erre nincs is szükség, mert a pedálokkal felszerelt steel gitár komplexitása már azt is lehetővé teszi, hogy a játékos szoborrá merevedve bámuljon a semmibe, miközben olyan futamot engedjen ki az ujjai közül, amiken Paganini és Satriani hajba kapnának.
Ebből viszont következik, hogy akár szerényebb képességekkel is lehet látványos eredményeket elérni a hangszeren, így rövid felkészülés után már Mester Csaba “Galyetető” című dalának közreműködőjeként stúdiófelvételen is sikerült megörökíteni a játékomat. Producernek Mookie Brandót kértem fel, nem bíztam a véletlenre a 20 másodperces szólót, amivel többet pepecseltünk, mint Csabi akkori zenekara, a Zöldhullám a teljes albummal, és nem hiába.
Hamarosan ugyanis csörgött a telefon, és Buchwarth “Bütyök” László, a legendás Bojtorján együttes gitárosa keresett steel gitárosi minőségemben. Ami a dalszerzőként és gitárosként nem jött össze harminc év alatt, steel gitárosként mindössze néhány hónap gyakorlást, és egyetlen értékelhető felvételt igényelt - felfedeztek. Ez akkor is nagy szó, ha tudjuk, hogy akkor és máig megszámlálható mennyiségű zenész próbálkozik a hangszerrel a magyar ugaron.
Így kerülhetett sor rá, hogy a Zöldhullám után első steel gitáros felkérésem az egri Kaláka fesztiválon való fellépésre szólt. Bütyök új zenekart szervezett az alkalomra, és úgy gondolta, a steel gitáros legenda, Vörös Andor tökéletes helyettesét szerény személyemben találja meg. Már nem fiatal, de még őszinte lélek voltam, ezért elárultam, hogy nem tudok steel gitározni, a Galyatető szólómat szinte hangonként raktuk össze Mookieval. Bütyöktől tanultam a legtöbbet a show businessről, és ma is a fülemben csengenek első beszélgetésünk szavai “Figyelj, nem baj… Ez nem Nashville, csak Eger. Nem steel gitár professzorok lesznek a közönségben, majd kamuzol valamit. ”
Azért nem bízott mindent a véletlenre, és egy nálam komolyabb játékost, a pedál steeles Nikodém Norbit is hívta. Bütyök mellett Suhajda Attila gitárossal, és zenekarának ritmus szekciójával kiegészülve a “Double Steel Country Band” néven állt színpadra először a csapat. A következő években ez a felállás még néhány emlékezetes koncertet adott Alsóörsön, a Művészetek Völgyében és a Pető Intézetben. Ennek köszönhetően alkalmi fellépője lehettem Bütyök és Barátai country clubjának az óbudai Bónyai kocsmában. Steel gitárilag akkor voltam a csúcson, amikor a kispesti Wekerle étteremben Pomázi Zoli és Bütyök mögött és Barna Zoli, azaz Csibi előtt sikálhattam a vasat, tehát ha úgy vesszük, Vörös Andor halvány dublőrje voltam a Bojtorjánban.
Innen az elkerülhetetlen hanyatlás következett, alkalmi steel gitározás a rossz emlékű Young Forever (100% Neil) zenekarban, később csatlakozás a BobMeisters (100% Dylan) zenekarhoz, első komolyabb lap steel vásárlása. Az eladó egy gyűjtő volt, aki maga nem játszott a hangszeren.
(Érdekes, hogy korábbi hangszerem a műfaj hazai apostolához, Bródy Jánoshoz került, aki vendégként játszott rajta egy feltörekvő tehetség szólólemezén. Bródy először lap steelen játszott az Illés együttessel, mielőtt a Fonográfban Szörényi Levente bíztatására átnyergelt a pedal steelre. Az első lap steelt Bródy megrendelésére "Elektromos Citera" néven importálta a Triál, ez az elnevezés azóta sem terjedt el.)
Új szerzeményem, a Weisenborn stílusú lap steel a Clearwater nevet viselte. A csapott vállú hegedű forma nevét Herman Weissenbornról kapta, aki az 1920-as években Kaliforniában gyártott akusztikus lap steel gitárokat. Ilyet használ Ben Harper, Joe Perry, akusztikus változatban David Lindley és Ronnie Wood is. Óvatos duhajként a gyűjtemény legolcsóbb darabját vettem meg, amit ma már bánok, ennek ellenére jó fából készült, szép és kényelmes hangszer.
Eredetileg P90 típusú pickupok voltak benne, ami szaturált, kissé bluesos hangot adott neki, de ezeket le kellett cserélnem mini humbuckerekre, mivel a P90 nagy mágnesei a Hunnia pincéjében kialakult földhurokban nagyon zajosnak bizonyultak. Kerekes Andrea szép keménytokot készített hozzá, ami közel annyiba került, mint a hangszer. Kertész-Farkas Csaba a diófa nút helyett készített egyet alumíniumból, ettől a hangszernek karakteresebb hangja lett. C6 hangolásban, majd a nyak könnyebb tanulhatósága miatt G6-ban játszottam rajta koncerteken.
Csinos darab, habos jávor előlappal, egyetlen problémája, hogy a hangerő és hangszín kontrollokat szimmetrikusan, a híd mögé helyezték el, talán mert nem akartak jobb és balkezes verziót is gyártani. Ezáltal viszont nem maradt hely egy újabb fejlesztésnek, a pedálokat imitáló nyújtó karoknak. A találmány a német Duesenbergtől ered, a megfizethetetlen “multibender” modell a pedal steel gitár hatását kölcsönzi azáltal, hogy ezekkel a kis fém billentyűkkel a húrok játék közben nyújthatóak, így pozícióváltás nélkül is átúsztatható egyik akkord a másikba.
Egy ilyen szerkezetet rendeltem a francia Certano nevű manufaktúrától, de ennek a felszerelésére már nem maradt hely a Clearwateren. Remélem, sikerült minden kételyt eloszlatnom, miért volt szükséges. a texasi Austinból, a postaköltségen és vámon sem spórolva rendelnem egy nagyon hasonló, ám amerikai gyártású, Weisenborn lap steel gitárt?! Azért, mert erre Double Steel társam, Nikodém Norbi segítségével fel tudtam szerelni a Certano “kézi” pedáljait, amivel elvileg még autentikusabb hangzást tudok elérni, ha erre igény mutatkozik.
Emellett a nekem új, valójában a 90-es évek elején gyártott hangszerhez érzelmi szálak is fűztek, a korábban már tárgyalt Paul Chandler manufaktúrája gyártotta. Ugyanaz, amely a Ted Newman Jones tervezte Austin Special gitáromat, amire gyerekkorom óta vágytam, így ezáltal még egy ritka Chandler hangszerre szert tehettem.
A Clearwatert is megtartva (soha nem hozná be az árát, különösen Andrea egyedi tokjával ) upgradeltem a szintén Weisenborn stílusú, mahagóniból készült Chandlerrre, amelyet egy “Charlie Christian” stílusú jazz pickuppal szereltek fel, és fém fogólapját art noveau motívumokkal díszítették. Ezen a hangszeren játszom
a BobMeisters a “A Sors keze” című felvételén (Bob Dylan “Simple Twist of Fate” c. dala,, Mester Csaba fordításában), egész vállalhatóan, így már két hangfelvétel is tanúsítja, hogy rendes magyar steel gitáros vagyok. Igaz, hogy csak lap steeles, de így is ritka madár a Wild East egén!
Első ránézésre azt hinnénk, hogy a lap steel a slide gitározás, vagyis az üvegnyakkal nyílt hangolásban kavirnyákolás vízszintes síkba projektált verziója. Ez persze igaz addig, amíg nem akarjuk a blues sémáknál bonyolultabb témákkal, pl moll akkordokkal is színesíteni játékunkat.
A lap steel igazi szépségét azonban a C6, és E6 hangolások tárják fel, ezekkel már egymásba puhán átúszó, vagy éppen virtuóz géppuska sorozattal váltott harmóniákra is képes a játékos, miközben látszólag a kezét is alig mozgatja, amely elhagyhatatlan látványeleme a steel gitározásnak. Kezdő gitárosoknak kötelező lecke az úgy nevezett “gitárarc” elsajátítása. Ez azt jelenti, hogy az élményt a gitáros úgy fokozza, hogy a legkisebb hajlítással szinkronban olyan arcot vág, mintha stroke-ot kapott volna. A gitárarc hatását haladók a hangszínt nem befolyásoló könyékből indított vibrátóval, vagy változatlan pozícióban játszott, szaggatott szólótöredékek között a fogólap fölötti tétova keresgélő gesztusokkal gazdagíthatják.
Ám a steel gitárosokat más fából- pontosabban acélból faragták, kerülik a felesleges, hirtelen mozdulatokat. Erre nincs is szükség, mert a pedálokkal felszerelt steel gitár komplexitása már azt is lehetővé teszi, hogy a játékos szoborrá merevedve bámuljon a semmibe, miközben olyan futamot engedjen ki az ujjai közül, amiken Paganini és Satriani hajba kapnának.
Ebből viszont következik, hogy akár szerényebb képességekkel is lehet látványos eredményeket elérni a hangszeren, így rövid felkészülés után már Mester Csaba “Galyetető” című dalának közreműködőjeként stúdiófelvételen is sikerült megörökíteni a játékomat. Producernek Mookie Brandót kértem fel, nem bíztam a véletlenre a 20 másodperces szólót, amivel többet pepecseltünk, mint Csabi akkori zenekara, a Zöldhullám a teljes albummal, és nem hiába.
Hamarosan ugyanis csörgött a telefon, és Buchwarth “Bütyök” László, a legendás Bojtorján együttes gitárosa keresett steel gitárosi minőségemben. Ami a dalszerzőként és gitárosként nem jött össze harminc év alatt, steel gitárosként mindössze néhány hónap gyakorlást, és egyetlen értékelhető felvételt igényelt - felfedeztek. Ez akkor is nagy szó, ha tudjuk, hogy akkor és máig megszámlálható mennyiségű zenész próbálkozik a hangszerrel a magyar ugaron.
Így kerülhetett sor rá, hogy a Zöldhullám után első steel gitáros felkérésem az egri Kaláka fesztiválon való fellépésre szólt. Bütyök új zenekart szervezett az alkalomra, és úgy gondolta, a steel gitáros legenda, Vörös Andor tökéletes helyettesét szerény személyemben találja meg. Már nem fiatal, de még őszinte lélek voltam, ezért elárultam, hogy nem tudok steel gitározni, a Galyatető szólómat szinte hangonként raktuk össze Mookieval. Bütyöktől tanultam a legtöbbet a show businessről, és ma is a fülemben csengenek első beszélgetésünk szavai “Figyelj, nem baj… Ez nem Nashville, csak Eger. Nem steel gitár professzorok lesznek a közönségben, majd kamuzol valamit. ”
Azért nem bízott mindent a véletlenre, és egy nálam komolyabb játékost, a pedál steeles Nikodém Norbit is hívta. Bütyök mellett Suhajda Attila gitárossal, és zenekarának ritmus szekciójával kiegészülve a “Double Steel Country Band” néven állt színpadra először a csapat. A következő években ez a felállás még néhány emlékezetes koncertet adott Alsóörsön, a Művészetek Völgyében és a Pető Intézetben. Ennek köszönhetően alkalmi fellépője lehettem Bütyök és Barátai country clubjának az óbudai Bónyai kocsmában. Steel gitárilag akkor voltam a csúcson, amikor a kispesti Wekerle étteremben Pomázi Zoli és Bütyök mögött és Barna Zoli, azaz Csibi előtt sikálhattam a vasat, tehát ha úgy vesszük, Vörös Andor halvány dublőrje voltam a Bojtorjánban.
Innen az elkerülhetetlen hanyatlás következett, alkalmi steel gitározás a rossz emlékű Young Forever (100% Neil) zenekarban, később csatlakozás a BobMeisters (100% Dylan) zenekarhoz, első komolyabb lap steel vásárlása. Az eladó egy gyűjtő volt, aki maga nem játszott a hangszeren.
(Érdekes, hogy korábbi hangszerem a műfaj hazai apostolához, Bródy Jánoshoz került, aki vendégként játszott rajta egy feltörekvő tehetség szólólemezén. Bródy először lap steelen játszott az Illés együttessel, mielőtt a Fonográfban Szörényi Levente bíztatására átnyergelt a pedal steelre. Az első lap steelt Bródy megrendelésére "Elektromos Citera" néven importálta a Triál, ez az elnevezés azóta sem terjedt el.)
Új szerzeményem, a Weisenborn stílusú lap steel a Clearwater nevet viselte. A csapott vállú hegedű forma nevét Herman Weissenbornról kapta, aki az 1920-as években Kaliforniában gyártott akusztikus lap steel gitárokat. Ilyet használ Ben Harper, Joe Perry, akusztikus változatban David Lindley és Ronnie Wood is. Óvatos duhajként a gyűjtemény legolcsóbb darabját vettem meg, amit ma már bánok, ennek ellenére jó fából készült, szép és kényelmes hangszer.
Eredetileg P90 típusú pickupok voltak benne, ami szaturált, kissé bluesos hangot adott neki, de ezeket le kellett cserélnem mini humbuckerekre, mivel a P90 nagy mágnesei a Hunnia pincéjében kialakult földhurokban nagyon zajosnak bizonyultak. Kerekes Andrea szép keménytokot készített hozzá, ami közel annyiba került, mint a hangszer. Kertész-Farkas Csaba a diófa nút helyett készített egyet alumíniumból, ettől a hangszernek karakteresebb hangja lett. C6 hangolásban, majd a nyak könnyebb tanulhatósága miatt G6-ban játszottam rajta koncerteken.
Csinos darab, habos jávor előlappal, egyetlen problémája, hogy a hangerő és hangszín kontrollokat szimmetrikusan, a híd mögé helyezték el, talán mert nem akartak jobb és balkezes verziót is gyártani. Ezáltal viszont nem maradt hely egy újabb fejlesztésnek, a pedálokat imitáló nyújtó karoknak. A találmány a német Duesenbergtől ered, a megfizethetetlen “multibender” modell a pedal steel gitár hatását kölcsönzi azáltal, hogy ezekkel a kis fém billentyűkkel a húrok játék közben nyújthatóak, így pozícióváltás nélkül is átúsztatható egyik akkord a másikba.
Egy ilyen szerkezetet rendeltem a francia Certano nevű manufaktúrától, de ennek a felszerelésére már nem maradt hely a Clearwateren. Remélem, sikerült minden kételyt eloszlatnom, miért volt szükséges. a texasi Austinból, a postaköltségen és vámon sem spórolva rendelnem egy nagyon hasonló, ám amerikai gyártású, Weisenborn lap steel gitárt?! Azért, mert erre Double Steel társam, Nikodém Norbi segítségével fel tudtam szerelni a Certano “kézi” pedáljait, amivel elvileg még autentikusabb hangzást tudok elérni, ha erre igény mutatkozik.
Emellett a nekem új, valójában a 90-es évek elején gyártott hangszerhez érzelmi szálak is fűztek, a korábban már tárgyalt Paul Chandler manufaktúrája gyártotta. Ugyanaz, amely a Ted Newman Jones tervezte Austin Special gitáromat, amire gyerekkorom óta vágytam, így ezáltal még egy ritka Chandler hangszerre szert tehettem.
A Clearwatert is megtartva (soha nem hozná be az árát, különösen Andrea egyedi tokjával ) upgradeltem a szintén Weisenborn stílusú, mahagóniból készült Chandlerrre, amelyet egy “Charlie Christian” stílusú jazz pickuppal szereltek fel, és fém fogólapját art noveau motívumokkal díszítették. Ezen a hangszeren játszom
a BobMeisters a “A Sors keze” című felvételén (Bob Dylan “Simple Twist of Fate” c. dala,, Mester Csaba fordításában), egész vállalhatóan, így már két hangfelvétel is tanúsítja, hogy rendes magyar steel gitáros vagyok. Igaz, hogy csak lap steeles, de így is ritka madár a Wild East egén!
