- Modell: Fender Classic Series '72 Telecaster Custom
- Gyártás: 1999, Made in Mexico
- Elektronika: Fender Twisted Tele hídi + Fender Wide Range nyaki hangszedő
- Hardware: Gotoh® In Tune BS-TC2 "Flat Profile" híd, Grover mini rotomatic hangolókulcsok
- Tok: Fender "saxophone" molded case, 2000
Behemót és
Hontalan után megjelent a színen a harmadik Fender, amely latin-amerikai gyökereire tekintettel a
Margarita nevet kapta a gitárkeresztségben. Az alapmodellt, a velem egyidős '72 Custom Telecastert már eleget méltattam a
Squier Vintage Modified Telecaster Custom - ról szóló bejegyzésben, ezért rögtön a tárgyra térek.
A hangszerre a Lufthansa légitársaság leányvállalata, a német Discovery Airlines jóvoltából tettem szert, amelynek a tervezett tíz óra helyett röpke 24 óra alatt sikerült eljuttatnia Frankfurt és Newark érintésével Las Vegasba. Ott élő, ügyvédjelölt unokahúgomtól megtudtam, hogy a késésért 600 dollár kártérítésre vagyok jogosult, amit Los Angeles érintésével visszatérve a Discoverytől 24 órán belül meg is kaptam. Nem sokáig csücsült a pénz a zsebemben, stílszerűen Keith Richards-szal szólva "never kept a dollar past sunset, always burnt a hole in my pants", néhány nappal később már Margarita előző tulajdonosa, Dávid markát ütötte az összeg. Úgy éreztem, tartozom annyival a szponzoraimnak, hogy a hangszer tokján az "I love Lufthansa", hátoldalán pedig a "Discovery Airlines" matricákat elhelyezzem.
Margarita még épp a XX. században készült Mexikóban. A Classic Series sorozatban a '72 Telecaster custom nevet kapta a modell, ellentétben az újabb gyártású Vintera széria hasonló modelljének 70's Telecaster megjelölésével, amelynek születési évemre tekintettel van némi jelentősége.
Dávid a Reverben vásárolta egy spanyol tulajdonostól, aki maga is Richards-követő lehetett, mert a klasszikus hidat Standard hídra cserélte, a vintage-korrekt CBS lemezkulcsokat pedig az olajozottabban működő Grover minikre. Eladóm nem volt megelégedve a modern híddal, ezért a Gotoh által gyártott hibrid, peremek nélküli, de klasszikus, három réz babával szerelt hídra cserélte. A réz babák az In Tunes szabadalom szerint olyan kialakításúak, hogy kompenzálni tudják a görgőnként alátámasztott 2-2 húr beállításához szükséges különböző fesztávokat.
Nekem optikailag nem igazán tetszik ez a hibrid megoldás, klasszikusra már nem tudom visszaalakítani, de a spanyol gazdához hasonlóan beszereztem egy standard Kluson hidat. Viszont annyira jól szól és kézreesik úgy ahogy van, hogy még nem tudtam magam rászánni a barkácsolásra. Az előző tulajdonos a hídi pickupot Twisted Tele típusúra cserélte, de a deal részeként megkaptam hozzá a gyárit is. A nyaki
Wide Range pickup maradt a gyári, azaz utángyártott AlNiCo mágneseses humbucker, ellentétben a vintage korrekt, 70-es években Seth Lover által tervezett, csavarozott CuNiFe mágnesekkel. A kódok magyarázatába most nem mennék bele, a megértéshez szükséges az elemek periódusos
rendszerének ismerete, a kémia érettségi pedig baromi régen volt.
Ez a "hamisítás" sok kritikát kapott, a puristák szerint a Wide Range hangot meg sem közelíti "CuNiFe" mágnes nélkül a pickup, ami így inkább egy normál humbucker, nagyobb dobozban. Mások szerint viszont elhanyagolható és füllel alig hallható a különbség. Szkeptikusként hajlok rá, hogy ez utóbbiaknak van igazuk, mindenesetre az előbbiek elég hangosak voltak hozzá, hogy a Lollar, Seymour Duncan, és más 3rd party pickup gyártók után a Fender gyár is kirukkoljon egy vintage correct Wide Range humbucker megoldással, amiben már a "CuNiFe" mágnes dolgozik. Az aktuális amerikában készült Deluxe '72 modelleket már ilyenekkel szerelik. Nem vagyok képben a színesfém piacon, fogalmam sincs, mennyivel drágább a vas a kobaltnál, vagy a réz az alumíniumnál, de valószínűleg nem is ezen múlik. Sokkal inkább a CuNiFe-be vetett hitben és az ebből adódó keresletben, hogy az utóbbi pickup ára többszöröse az előzőeknek. Épp ezért szemben sincs upgradelni, legalábbis a következő 24 órás repülőútig.
Az általam végzett egyedüli upgrade eddig egy korban hozzáillő ezredfordulós gyári Fender, fröccsöntött műanyag, úgynevezett "szaxofon" tok beszerzése volt. A szép állapotú relikviát az ebayen, cserélt fogantyújára tekintettel egészen emberi áron vásároltam egy német kollégától. Nem is vesztegetnék rá szót, ha az eladó bónuszban tele nem pakolta volna mindenféle kis ajándékkal, amitől egészen meghatódtam. Bizony, költséges hobbi ez, sok lukat égetnek a dollárok a fotelrocker nadrágján, de mégiscsak érdemes, ha közben ilyen nagylelkű partnerekkel összehoz a sors, mint a Discover Airlines vagy Michael, Berlinből.
Margarita a vásárlás óta eltelt egy évben ideje nagyobb részében ebben a tokban pihen az ágyam mellett. Azért volt alkalma színpadon is felvillantania sötét lelkét, Mester Csabi és barátainak megtisztelő társaságában a Hunnia Bistro színpadán, valamint a Messze Mississippi kötelékében egy mini-turnén Esztergomban és a Római Parton. Szóval nincs oka panaszra: Egy fotelrocker arzenáljának legújabb tagjától három bevetés már nem is rossz, és ki tudja, mi vár még rá, hiszen Annuska már megvette a napraforgóolajat.
