# 23 Nem gyerekjáték: Fender Hau'oli ukulele

Sokáig nem néztem jó szemmel az ukulelékre, erről alapvetően a kórházi bohócok tehetnek, a Kaláka együttes, meg a zenei antitalentum gyereküknek ész nélkül ukulelét vásárló hülye szülők. Hogy néz már ki egy gitár igy lekicsinyítve, még a húrok száma sem stimmel, ráadásul nylon, ilyesmivel ne vicceljünk már.

Egészen addig tartott ez a tévhit, amíg egy fejlesztőházban a fiamra várakozva meg nem akadt a szemem a polcon egy barnára pácolt kis hangszeren. Hát akkor töltsük el az időt valahogy, mégiscsak jobb ezzel a hangszerszerűséggel babrálni, mint a mobiltelefont nyomkodni. Természetesen behangolva nem volt, a húrok is gyanúsak, a legmélyebb húr a legvékonyabb, sajnálom, itt valami tévedés lesz...  Mégiscsak jól jön a mobil, pattanok a netre, hogy kiokosodjam, hogy kell egy nyavalyást ukulelét behangolni.

G-C-E-A a megoldás a mélytől a magasig, és nem csalás, nem ámítás, a "legmélyebb" húr helyét foglaló G a legvékonyabb, egy oktávval magasabb, mint várnánk. "Reentrant" azaz "visszatérő" az ilyen hangolás neve, amikor a hangok magassága nem követi a húrok sorrendjét. Amúgy az oktávnyi különbségtől eltekintve a húrok közötti hangközök ugyanazok, mint a gitár magasabb négy húrja esetében (D-G-H-E)  csak egy kvarttal magasabban. Azaz pont ugyanazok az akkordok működnek ukulelén is, mint a gitáron, csak a két mély húrral nem kell bajlódni, merthogy ezek hiányoznak a hangszerről. Minden akkord egy kvarttal magasabban szól, mint a gitáron, azaz az E fogás A-ban, az A meg D-ben - nincs itt semmi látnivaló, probléma megoldva. 

Rövid kísérletezés után kiderül, hogy a fenti korlátok között bármit el lehet játszani ukulelén, amit gitáron is. Sőt, a korlátok nem is annyira korlátoznak. A szokásos akkordok máshogy is lefoghatóak, új színező hangok is hozzáfűzhetőek, tekintve, hogy nem zavarnak be a mély húrok, marad két szabad ujjunk. A "visszatérő" hangolás is értelmet nyer, a magas G szépen belecsilingel a négy húrra szűkített tömörebb akkordokba. Közben véget is ért Levi órája, de innentől csak egy ugrás volt olyan hülye szülővé válni, aki ukulelét vesz a zenei antitalentum gyerekének.Attól a körülménytől eltekintve, hogy az én fiam természetesen zseni. A mester egy Spongyabob mintázatú "hangszert" nézett ki magának egy bécsi kirakatban, de ilyesmiről szó sem lehet, az én fiam ne Spongyabobon gitározzon, hanem RENDES hangszeren, ami olyan, mint egy gitár, csak piciben. Azaz szerencsésen vissza is jutottunk a kiindulási ponthoz, a tagadott "mini gitárhoz". 

Fender Hau'oli

Az első mini gitárom, pontosabban a fiamé, a Fender Hau'oli ukulele névre hallgat. 

Natúr, mahagóni testű hangszer, ebben a műfajban szokatlan Telecaster fejformával, ami a gyártó Fender gagje. A mahagóninak köszönhetően méretéhezt képest fényes, erős hangja van, a natúr matt felületkezelésnek köszönhetően kényelmes fogás esik rajta, nem csillog, nem tapad.

A fejforma nemcsak jópofa, de praktikus is, számomra előnye hogy a mély oldalon vannak a kulcsok, így alap fekvésben játszva sem akadnak bele az ujjaim az apró vintage kulcsokba. Nem véletlenül találta azt ki Leo papa!

Levi rövid úton feladta a hangszer nyüstölését, de a mai napig fontosnak tartja megjegyezni, ha a kezembe veszem, hogy ez bizony az ő ukuleléje, és jobban tenném, ha a nekem való "felnőtt" ukulelét - azaz a színben és formában valóban hasonló Lag T77 parlor gitárt markolásznám.

Mindenesetre én nagy örömmel lízingelem a hangszert, kicsi, könnyű, jó hangja van, és bármit, mondom: BÁRMIT el lehet rajta játszani, amit tudok gitáron, ráadásul egy picit könnyebben. Bonus, hogy a magasabb hangfekvés miatt könnyebben tudok rá énekelni, mint gitár kiséretre: Úgy tűnik, a hangom a magasabb regisztereket már nem bírja, egy oktávval mélyebben pedig beleütközöm a dörmögés-határba. Az ukulele "A" hangolásában nincs ilyen probléma, úgy tűnik, ez éppen az én hangfekvésem.

Néhány saját dalt is írtam ukulelén, illetve megzenésítettem vele Peter Handle Gyermekdalát vagy Faludy Balladáját hűtlen barátnőjéről. Jammelni is bevált, így hangzik például a Galyatető, Mester Csabival ukulele kísérettel

Fender Montecito

Annyira rácuppantam az ukulelére, hogy upgradelni is kedvem támadt. Hirtelen felindulásból egy Muziker leárazáson csaptam le a szintén egzotikus nevű Montecitóra, amit még egzotikusabb fából, Koából készítettek. Minden téren igyekszik igényesebb benyomást kelteni a Hau'olinál, talán ezért is gyártották Indonéziában. Csillogó lakkozást kapott, és dupla, csontszínű keretezést a hangszer testén és a nyakán. Szokatlan módon nem "visszatérő" módon húrozták fel, a fém sodrású G húr valóban a legmélyebb. Ezt természetesen lecseréltem, ennek ellenére halványabb hangja van olcsóbb tesójánál. Járt neki a tweed keménytok is, ami a legjobb ukulele kiegészítőnek bizonyult - ugyanolyan impozáns, de sokkal könnyebb, mint egy gitár keménytok.

A Montecitot nem szerettem meg annyira, mint a Hau'olit, ráadásul az utóbbi szigorúan véve nem is az enyém, ezért meg sem válhatok tőle. A hangszert bemutattam szüleimnek is, bár erre csak poszt-humusz volt lehetőségem. Jobban illett az alkalomhoz, mint az elektromos gitár, és biztos vagyok benne, hogy jobban is szerették hallani.

Vegyetek ukulelét, a látszat ellenére ez nem gyerekjáték, hanem egy nagyon komoly hangszer:  Nemcsak a tűz körül, de színpadon, stúdióban, és akár temetőben is megállja a helyét.