#24 Egy jó portói: Arti-Musica Rajão, Portugália
Az előző posztban írtam az ukulele-trippem kezdeteiről és a rácsodálkozásról a korábban hanyagolt kistestű húros hangszerek sokoldalúságára. Természetesen nem álltunk meg egy (két) kis hangszernél. Úgy hozta a sors, hogy a 2020-as karantén hosszú hónapjait Bécsben töltöttük, a határzár miatt elzárva a hangszereimtől, ezért "szükségessé vált" duplikátumok beszerezése. A féktelen költekezés a régóta áhított amerika Chandler RH-2 lap steel, egy újabb Danelectro DC NOS+ elektromos gitár, és egy Seagull Entourage Rustic akusztikus gitár vásárlásába torkollott.
De mint minden, ez is kicsiben kezdődött: a Willhabenen felbukkant egy ukulelére emlékeztető, öthúros hangszer, a Rajão. Keith Richards rajongóként régóta vágytam öthúros gitárra, és mivel ilyen eddig készen nem akadt horogra, a hangszer készíttetést is fontolóra vettem. A tervezett határidőről, 50. születésnapomról már lecsúsztam, ez azóta is csúszik, de a projektet nem engedtem még el egészen. Ésszerűnek látszott, hogy mintegy előtanulmányként lecsapjak az öthúros ukulelére. A Rathaus előtti parkban a markába csaptam az eladónak, az új hangszert pedig a hónam alá, ami nem is ukulelének, hanem Rajãonak bizonyult. és nem Hawaiiról, hanem a portói Artimúsica manufaktúra műhelyéből származik.
A Rajão
D4-G4-C4-E4-A4
Méretre egy bariton ukulelénél valamivel nagyobb, 70 cm, még mindig nem gitár.
A gyártóval való levelezés során megtudtam, hogy az én hangszerem fedlapja hárs, oldala dió, nyaka mahagóniból készült, a fogólap anyaga pedig egy afrikai hüvelyes, a "wenge".
Szintén a gyártó információ szerint 2003-ban gyártották Portóban, és a gyri húrozás kaliberei a magastól a mély felé:
- 0.009P (A4)
- 0.014P (E4)
- 0.018W (C4)
- 0.011P (G4)
- 0.018W (D4)
Ukuwiki
Az ukulele az egzotikus látszat ellenére európai eredetű, portugál hajósoknak köszönhetően került Hawaiira 1879-ben, és több portugál húros hangszer szintéziséből alakult ki ma ismert formája. A Rajao egészen pontosan Madeiráról származik, ebből alakult ki a hawaii nyelven ugróbolhának csúfolt kisebb utód, az Ukulele. A találmányt nem más, mint az ország királya, egyszersmind amatőr zenész kolléga, David Kalākaula tette népszerűvé, ezek után terjedt el Japán és Kanada közvetítésével az egész világon.
Keefalele
A visszatérő hangolással nem sokat bajlódtam, átrendeztem a húrokat szigorúan növekvő vastagság sorrendbe, és rendes Richards tanítványként nyílt C-be hangoltam. Ezáltal defaultból, capo nélkül csúszik a You Can't Always Get What You Want, a You Gotta Move és némi ügyességgel a Brown Sugar is, bár itt az introban a felső regiszterekben már nehezen játszható nyak miatt egy oktávot kell transzponálni.
Tudatában vagyok, hogy nem csak a madeirai tánczene, de a Rolling Stones puristák számára megütközést kelthet ez az eljárás. Utóbbiak szigorát talán enyhítheti, hogy maga az ősz mester szintén egy portugál hangszert egy Cavaquinhot részesített hasonló elbánásban a "Crosseyed Heart" című 2015-ös albumán, valamint legendás tízhúros akusztikus gitárja is portugál mester , Vincent Carillo műhelyéből származik, és persze nem open-G-re találták ki.
A színpadi játékra is felkészülve beszereztem egy mikrofonnal kombinált hanglyuk pickupot, amit Kovács Tamás gitáros/hangszerész Lovag utcai műhelyében szerelt be, a húrokat elektromos gitár húrokra cserélte, és és a kissé szuvenír-bolti minőségű bundokat csiszolta és síkolta.
RS60FA50GS40
A rajao egyelőre utazó és nyaraló hangszerként üzemel, még nem hagyta el a börzsönyi erdőt és a füredi kertet. Néhány dal demófelvételén használtam, például slide-gitárként ebben a Halott Virágok c. Stones-feldolgozásban. Emellett intenzíven használtam a Rolling Stones 60., a saját 50., és egyben munkaadóm, a Graphisoft 40. évfordulójának tiszteletére felvett szelfivideó sorozatomban. Aki érzi magában az erőt a hangom és a fordításaim elviseléséhez, kattintson a fejezet címében a linkre. Én ide ezt az egyet merem kiemelni, amit Hobo fordított, és legtöbben a Kopaszkutya c. filmben hallottuk először.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése