#21 Tömör, szörf-zöld gyönyör - Squier VM Surf Stratocaster, 2012

Squier Vintage Modified Surf Stratocaster, 2012

Néhány nehezen vitatható érv annak alátámasztására, hogy miért költse megtakarított pénzét a fotelrocker újabb, zenei pályája szempontjából abszolút nélkülözhető tárgyra:

1. Jé, ilyenem még nem volt!
2. Jé volt már ilyenem, de eladtam, azóta is bánom!
3. Nem adtam el, de jól jönne belőle mégegy, hátha tönkremegy!
4. Ilyen pickuppal / színben / natúr nyakkal még nem volt.
5. Inkább ebben álljon a pénz...
6. ...bár igazából ... -re gyűjtök, addig se költsem el másra.
   (Gyengébbek kedvéért: hangszerben is lehet gyűjteni másik hangszerre)
7. ...ááá az túl drága, sose lesz rá pénzem, elég lesz nekem ez is
8. Ennyiért a hülyének is megéri, eBayen ezek használtan 5x ennyiért mennek
9. ...ha egyáltalán van belőle használt, mert ilyet senki nem ad el
10. Végül nem olcsó, de ezeknek nagyon megy fel az ára, befektetésnek is megéri
11. Igaz, hogy van 12 gitárom, de ez végülis nem is az, hanem "n".. (n = más gitárszerű hangszer, erre még visszatérünk)
12. Pont van egy felesleges tokom, ami passzolna hozzá...
13. X.Y.-nak is (majdnem) ilyen van, nagyon menő
14. Pont most adtam el kb. ennyiért valamit, akkor ez ha úgy vesszük, ingyen lenne...
15. Kéne csinálni új zenét, ez biztosan inspirálna...

Én ezen a checklisten szoktam végigmenni, ha legalább kettő pipa, akkor nyugodt lelkiismerettel nyomom a gombot, mehet az azonnali utalás. (De ha van esetleg egyéb ötleted, kérlek küldd el kommentben!)

Szerencsés esetben a kiszemelt hangszer passzol aktuális zenei terveimhez is, de ez koránt sem elengedhetetlen kritérium, sőt, általában nem is teljesül. Ha teljesülne, nem kellene ennyit lamentálni.  FOMO-nak is szokták ezt hívni, ami a Fear of missing out rövidítése a netes zsargonban, de új pszichológiai kutatási terület is egyben. Definíció szerint: "erős félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk". A fogalom a közösségi média függők viselkedésének, motivációinak leírására lett kitalálva, de mi veterán fotelrockerek jól ismerjük ezt az érzést már AZELŐTTRŐL is. 
Józsinak olyan hangszere van, azzal könnyen befut. Gézáéknak persze, hogy fut a szekér, AZZAL a cuccal nekünk is futna! Nekem is jól állna a kezemben, sőt jobban is állna! Egyből komolyabban vennének, talán még be is vennének...

Ezek után azt hiszem, nem szorul külön magyarázatra, miért volt szükségem éppen egy Surf-Green Stratocasterre Dehogyis volt. Volt már énnekem Stratocasterem, nem is indonéz Squier hanem japán vintage.  Persze semmi baj az indonéz Squierekkel, az is van, nem is csak egy hanem mindjárt kettő. Persze, csak ha a basszust nem számítjuk, (de miért számítanánk, ld.11.-es pont.). Na jó, de azok nem is Stratocasterek! A '62 Strat már inkább tokban lakik, kellene egy olcsóbb a próbaterembe, amire nem kell úgy vigyázni. Persze nem is olyan olcsó, de (ld. 8,9,10 pontok).

A perdöntő ez esetben mégis a 4. volt: ennyi unalmasan fekete, vajszínű, sunburst hangszer után már egyenesen KIKÖVETELTE MAGÁT egy surf green gitár, az már csak a hab a tortán, hogy az általam különösen kedvelt lipstick pickupokkal milyen jól passzolt a gyűjteménybe a másik három Squier mellé, melyek közül kettő szintén a "Vintage Modified" sorozatából volt való, akár a kiszemelt új.

Jó volt az ár, szimpatikus volt az eladó, és rövid tűnődés után az arzenálban tudhattam a vágy szörf zöld tárgyát. A kedvesen bohém színárnyalat, ahogy a többi különleges Fender szín is, az autóiparból származik, ez esetben egy 1953-es Chevroleten jelent meg először (DuPont 1555-kóddal), majd 1957-ben árnyalatot váltott, (DuPont 2461). 

Hogy pontosan mikor vette át a Fender, arról megoszlanak a vélemények. Hivatalosan 62-ben jelent meg először a katalógusban, ezért a puristák szerint az "50's reissue" modellek nem vintage-korrektek ebben a színben. Viszont némi felárért ezt megelőzően is lehetőség volt bármilyen már létező DuPont színben rendelni, a Surf Green már létezett, tehát egy 1957-es Fender, eredeti surf green festéssel igenis a lehetőségek birodalmába tartozik! (Halló, Szersén Ádám!)

Az én Surf Stratocaster modell néven futó gitárom vintage-korrektségéhez semmilyen kétség nem férhet, ez ugyanis  specifikációt illetően egy '62-es Stratocaster re-makeje, már az értékcsökkentő Squier feliratot leszámítva. A hangszert Indonéziában gyártották, és a tervezők igyekeztek még-szörfösebbé tenni: a Danelectrokról ismert lipstick, azaz rúzs formájú, egy tekercses hangszedőt álmodták mindhárom pickup állásba. Alapos gyanú merül fel, hogy a Fender ilyet a vintage-erában soha nem gyártott.  A hetvenes évektől gyakori user upgrade, viszont a gyári  Danelectro lipstickek kisebbek a Fender hangszedőknél, vélhetően ennek köszönhetően kezdett több alkatrész gyártó, így Seymour-Duncan is Stratocaster-be passzoló, Danelectro pickupokat kínálni. Ilyen "Duncan Designed" lipstickek kerültek az én Surf Stratocasterembe is, amiket ha hinni lehet a reklámnak, személyesen a legendás mester, Seymour Duncan tervezett, bár nem ő készített.

Miután a hangszerem ilyen módon már gyárilag módosított ("vintage modified") volt, nyugodt lélekkel láttam neki a további berhelésnek. Első lépésként minden Squier és távol-keleti, akár japán Fender gitárnál kötelező kör: Az olcsó, kikönnyített profilú cink tremoló blokk lecserélése tömör rozsdamentes acélra. Ügyelni kell a pontos méretre, nem minden blokk jó minden stratoba!
A második, nehezen megúszható feladat a bundok síkolása, ami nem olcsó mulatság. Bár a bundok nem voltak különösen kopottak, az indonéz minőségbiztosítás magas színvonalának "hála" a bundok felső széle nem esik egy síkba, kisebb nagyon egyenletlenségeket mutat, ezért a felső regiszterekben lefogva néhány húr már "zörög" ha kényelmes húrmagasságot állítunk be, azaz hozzáért egy-egy a többinél jobban kiemelkedő bundhoz. 

Miután a "Hangszerelem" nevű vállalkozás tulajdonosának, Zolinak hála ezzel is megvoltunk,  következhetnének a potméter cserék, de idáig már nem jutottam el. A Stratocaster hangszín és hangerő szabályozóinak viselkedése az öt különböző pickup kombinációban számomra úgyis megfejthetetlen rejtély, legjobb, ha nem piszkálom őket, ahhoz meg a gyári potenciométer is tökéletesen megfelel. Az előző tulajdonos viszont krémszínűre cserélte a gyárilag gyöngyházas mintázatú koptatót, de szerencsére mellékelte a kissé foltosan sárgult eredetit is, ezért ezt azonnal restauráltam gyári állapotra. Nem is olyan egyszerű koptatót cserélni egy Stratocasteren, mert az egész elekronika a koptatóhoz van rögzítve, ehhez szét kell szerelni az egészet. 

Végezetül, egy színben harmonizáló, gyönyörű deluxe Fender tokkal, amit az osztrák Willhabenen találtam, baráti áron, felkerült a pont az i-re, azaz a vitorla a szörfre, kissé profánabbul: az első (?) FOMO gitáromra, aminek a birtoklását semmi más körülmény nem indokolja, mint, hogy szép és különleges, és ilyenem, azaz "surf green" még nem volt.

Fiatal kora ellenére koncertet is látott már, a The BobMeisters (99% Dylan) színeiben debütált tavaly a Sopron Feszten, decemberben járt egy Messze Mississipi esten a Hunniában, és idén tavasszal a szentendrei Barlangban is megfordult, ahol viszonylag kevesen voltak kíváncsiak Bob Dylan dalaira, de szerencsére köztük volt Tölgyesi Bella, aki a képeket készítette.