#2 Jackson City Blues
Jolana Onyx, Csehszlovákia, 1985
Elektromos gitárom sem úgy lett, hogy megnéztem a reviewt a Youtubeon, aztán pattantam a netre, hogy kiírjak egy Muziker-Kytary tendert…Hosszas tervezés, hangszerbolt bejárás előzte meg az aktust. Az nyilvánvaló volt, hogy csehszlovák Les Paul formára gyúrunk, hiszen a cseh és NDK Fender klónok alig emlékeztettek gitárra. A fekete, dupla bindinges Diamant volt az álmom, ez “szinte” úgy nézett ki, mint egy Les Paul Custom, és már Mick Taylor kezében is el lehetett képzelni. Aztán egy pesti kiránduláson a Tanács (Károly) körúti Triálban megláttam a piros Onyxot, és szerelem volt első látásra. (Nota bene, mint később kiderült, ez egy Gibson Sonex klón volt. attention, Svéd Miki: https://jolana.terbe.net/gitarok/page/6/ )
Elmondhatatlanul fájt, amikor volt osztálytársam, Papp Pista (majdan Árnyak, Molnár Róbert band) kezében láttam viszont egy ugyanilyet. Bár nem voltunk nagy haverok, Rudinak sikerült kölcsönkérnie számomra, és a korábban említett évnyitón már ezzel zúztam az Országút Bluest. Nagyon nehezemre esett visszaadni, és egy ideig új osztálytársnőm, Kis Ildi bátyjának Jolana Grazielláján szaggattam a Boy húrokat, amíg Balatonszéplakon az Interpress üdülőben össze nem ismerkedtem egy velem egykorú roma gitáros fiúval, Murzsa Tibivel.
Amíg én nyaraltam szüleimmel, Tibi felszolgált az étteremben, nyári gyakorlaton volt ott egy csapat szolnoki vendéglátóiparis lánnyal. Egyiküknek, Zsuzsának udvaroltam, és esténként velük ültem a stégen, ahol Tibi gitárjával csinálta a balatoni hangulatot. Az összes lány Tibibe volt szerelmes, kivéve talán egyet, de én ostoba, nem értem be vele. Miközben Zsuzsával próbáltam romantikázni, a szemem sarkából Tibi ujjait figyeltem, hogy ellessem az akkordokat. Sajnos egy idő után több figyelmet fordítottam Tibi gitározására, mint Zsuzsára, amit utóbbi eléggé zokon vett. A végén karakánul be is olvasott nekem, hogy többet várt ettől a turnusról…Ami azt illeti, én is úgy készültem, hogy sikerül végre elveszíteni a szüzességemet. A cél érdekében párhuzamosan egy rutinosabbnak tűnő lánynál is próbálkoztam. Bár nem jártam sikerrel, mégis úgy éreztem, sikerült kimaxolni a lehetőségeket, hiszen négy-öt új dalt megtanultam Tibitől. (Megvannak: Várni rád egy éjjen át, Gyere, gyere Juli, Ciao, Marina, Szeretlek is, meg nem is…) De a nem várt fordulat akkor következett, amikor egy este együtt pengettünk Tibivel a stégen, és megemlítettem neki titkos vágyamat, a piros Onyx Les Pault. Reszketett a Hold a tó vizén, amikor Tibi a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ami azt illeti, neki van egy ilyen Onyxa …és éppen eladó… érdekel? Nem mondod!! És milyen színű? Mondd, hogy piros! Piros, bizony, tűzpiros! 
Alig vártam, hogy vége legyen a nyaralásnak, lenyomjam a szokásos két hét nyári munkát az ásatáson Jászapátiban, majd utolsó munkanapomon főnököm, Dr Madaras László a kezembe perkálja a megérdemelt 8000 Forintot. Spórolj vele, András, megdolgoztál érte. Eléred a vonatot, vagy hazavigyelek? Az jó lenne Laci bá', de volna még egy kis elintéznivalóm Jásztelken, beugorhatunk? Nem nagy kerülő, de mi dolgod van ott? Meglátogatnám egy barátomat. Megálltunk a nagy ház előtt, ahonnan épp néhány roma férfi lépett ki, és az utcán vidáman diskurálva elsétáltak. Biztos jó a cím? Kérdezte Madár gyanakodva. Jó lesz, tessék megvárni, innen intézem. Itt lakik a haverom, Murzsa Tibi. Mindjárt jövök, csak veszek egy gitárt. Biztos? Meggondoltad? Mennyibe kerül? Meg hát, pont annyiba, amennyim van. Úristen, mibe keveredtem, csak az apád meg ne tudja…sóhajtott Madár. Fizetés ilyen gyorsan nem égett el azóta sem, de bánta fene.
Két bandát kiszolgált a lapát, és megtanultam rajta játszani, kb annyira, amennyire most tudok. Elkezdtem saját dalokat írni, néhányat közülük ma is játszom.
Első zenekaros fellépés (mint gitáros) a Bakonyi Kanemberekkel egy tehetségkutatón Kisújszálláson, 90-ben, ahol Tibivel újra összefutottunk (“Jó kis Billes zenét csináltok”).
Második fellépés: a Kispál és a Borz előtt, a Klub 200-ban!
Velem költözött a hangszer Pestre, és 95-ben új egyetemi bandámmal, a Monóval debütált Mezőtúron, a Sör és Rock fesztiválon, majd diploma után, az ezredfordulón váltunk meg egymástól, azaz bő tíz éves kapcsolat lett a széplaki nyaralásból. Szép emlékek maradtak utána.
Ezalatt a vendéglátóiparis lány, Zsuzsa bomba nővé cseperedett, és a szolnoki főiskolán bukkant fel, ahol anyám tanította, és egyenesen imádta, amíg kis kedvence át nem jelentkezett a Közgázra. Anyukám ezután is gyakran emlékeztetett, hogy ilyen okos és szép lányt meg sem érdemeltem, és azon a széplaki nyaraláson csesztem el az életemet. Alighanem igaza is volt.
