#25 Mindig kell egy (?) bariton! - Squier Paranormal Baritone Cabronita Telecaster
Minden fotelrocker életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, elég, nincs tovább, megtelt, még egy gitár vásárlása egyenesen bűn lenne. Ilyenkor fogadalmakat teszünk, hogy "nincs több gitár" a bűntudatot azzal is fokozva, hogy tudjuk, úgysem vagyunk képesek betartani. Ideig óráig segíthet egy új lapsteel, ukulele, basszusgitár, vagy valami más, nyilvánvalóan gitárszerű tárgy, ami biztosíthatja az új hangszer megszerzése feletti örömet, de mégsem gitár, legalábbis a szó szoros értelmében nem. Ebbe a kategóriába tartozik a bariton is.
Hangszeres memoáromnak ebben a szakaszában óhatatlanul felmerül a kérdés: Mim nem volt még? Jön a karácsony, hát minek örülnél, kisfiam?
Hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, először is tisztáznunk kellene, mi jó abban, ha új hangszerrel bővítjük az arzenálunkat?
- Ilyenem nem volt még: A megismerés öröme.
- Van már hasonlóm, amit szeretek, de ez mégsem ugyanaz. A ráismerés öröme.
- Ezen máshogy kell játszani: vajon menni fog e: Azaz, a kihívás öröme
- Mégiscsak hasonlóan, mint amit tudok már, biztosan menni fog: a siker ígéretének öröme
- Vajon mit fog belőlem kihozni, amit eddig nem tudtam? Az inspiráció öröme
- Új szín, forma, hang, szerkezet: A változatosság öröme
Anélkül, hogy még mélyebben belebonyolódnánk a gitár Káma Szútrába, logikai alapon könnyen beláthatjuk, hogy a bariton gitár valamennyi követelményt teljesíti. Mert mi is a bariton gitár? Definíció szerint a hagyományos gitárnál hosszabb menzúrájú, ezért egy tiszta kvarttal vagy kvinttel mélyebb hangfekvést lehetővé tévő elektromos vagy akusztikus gitár. Szinte félúton a basszusgitár felé, de azért közelebb a gitárhoz.
Mi baj lehet ebből? Esetleg kényelmetlen, a keményebb húrok miatt? Nem szól jól? Nem tudjuk majd kihasználni, a hangja nem illik a zenénkbe? Esetleg rivalizál a basszusgitárral? Nehéz, kényelmetlen, nem fér bele a tokba? Sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki!
Prehisztorikum
Az első deklaráltan bariton gitárt a Danelectro –ki más? – dobta piacra a magyaroknak másról emlékezetes 1956-os esztendőben. A jellegzetes, gitárnál mélyebb pengést, visszhanggal zengetve, tremolóval dúsítva hallhattuk spagetti westernek aláfestő zenéjében és az akkor szárba szökkent surf zene olyan úttörőinek dalaiban, mint Duane Eddy vagy Luther Perkins, Johnny Cash gitárosa. Eddy már ezt megelőzően is használt hathúros basszusgitárt, majd az új hangszer, majd a Danelectro Bariton egyik első felhasználója lett, egy teljes albumot rögzített ezzel a hangszerrel.
A hangszer ezután a country zenében lett viszonylag népszerű, itt jelent meg a "tic tac bass" sound, egy basszusgitár és egy oktávval magasabb tompított bariton dallam unisonoja. A hetvenes évek végének rockabilly és surf rock reneszánsza után a nyolcvanas években előbb az alternatív zene, majd a heavy metal gitárosok fedezték fel, és a jazzbe is beszivárgott Pat Metheny értő keze által, de mindig rétegműsor maradt. A klasszikus rock és popzenében kevésbé népszerű, a hatvanas években a Beach Boys néhány dalában bukkant fel, később Robert Smith és Dave Matthews villantottak baritont. Emellett szinte minden műfajban kísérletező kedvű zenészek nyúlnak a hosszú nyak után, ennek egyik szép példája aktuális kedvencem, egy teljes album Baritonra, pergődobra, és lábdobra hangszerelt dalokkal.
A hangszer ezután a country zenében lett viszonylag népszerű, itt jelent meg a "tic tac bass" sound, egy basszusgitár és egy oktávval magasabb tompított bariton dallam unisonoja. A hetvenes évek végének rockabilly és surf rock reneszánsza után a nyolcvanas években előbb az alternatív zene, majd a heavy metal gitárosok fedezték fel, és a jazzbe is beszivárgott Pat Metheny értő keze által, de mindig rétegműsor maradt. A klasszikus rock és popzenében kevésbé népszerű, a hatvanas években a Beach Boys néhány dalában bukkant fel, később Robert Smith és Dave Matthews villantottak baritont. Emellett szinte minden műfajban kísérletező kedvű zenészek nyúlnak a hosszú nyak után, ennek egyik szép példája aktuális kedvencem, egy teljes album Baritonra, pergődobra, és lábdobra hangszerelt dalokkal.
Squier Paramormal Baritone Cabronita Telecaster
Óvatos duhajként a legolcsóbban elérhető, de még vállalható, középkategóriás Squier modellt választottam, úgy is, mint veterán Squier felhasználó. Talán ez volt az első gitár a birtokomban, amit újonnan, "szalonból" vettem, ezért nekem így is borsos ára volt, de úgy éreztem, ennyit megérdemel a különlegesen szép és retro megjelenésű hangszer. Ráadásul mivel nem lehet eléggé hangsúlyozni a körülményt, hogy ez nem gitár, tehát senki sem vádolhatott azzal, hogy újabb gitárra herdálom a pénzt, úgy gondoltam, megérdemlem én is. Korábban írtam a FOMO élményről, amelyet gyakran különleges színek, ritka sorozatok váltanak ki. Ezt is kielégítette az új szerzemény, türkiz-(szörf?)-zöld árnyalatban pompázott, amivel szépen harmonizál a koptató és a P-90-es pickupok törtfehér színe, mint a nagymama kredencén.
Ezzel kapcsolatban kisebb csalódás ért az átvételkor, ugyanis a promó képeken a műanyag felületek egyértelműen vajszínű árnyalata a valóságban rideg hófehér. A másik csalódás a hangszer nyakának csillogó lakkozása, ami Classic Vibe szériától eltérően egy teljesen színtelen, fehér felületkezelésre került. Némi hezitálás után ezen az apró esztétiaki nüánszokon túltettem magam, és figyelmemet a műszaki tartalom felé fordítottam.
Először is csupa kellemes meglepetés ért. A vártnál kényelmesebb a játék, még a magasabb regiszterekben is, a vastagabb húrok ellenére, köszönhetően a kényelmes nyakprofilnak. A hosszabb menzúrának köszönhetően az oktáv felett is van még bőven hely a kiteljesedésre. Ott, ahol a gitár bundjai már elviselhetetlenül besűrűsödnének, ezért szólózni is jól esik rajta. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az én szólóimra kevésbé jellemző a virtuozitás, ezért a lassabb, nehezebb húrok számomra nem jelentettek jelentős akadályt.
Emellett az ukuleléhez hasonlóan a kvarttal eltolt hangfekvés kedvez szűkebb énekhang tartományomnak. A hangszert a mélytől a magas felé B (azaz magyarul H!) -E - A - D - F# - B hangokra húrozták. Vegyük észre, hogy a több oktáv eltéréstől és egy hangtól eltekintve ez majdnem ugyanaz, mint az Ukulele négy húrjának G - C- E - A hangolása! Szinte a teljes repertoáromat azonnal áttranszponáltam baritonra, és nagyobb részt kényelmesebben el tudtam énekelni bariton kísérettel, ahogyan ukulelével is, mint gitárral. Aligha véletlen, hogy az ukulele is bariton, a hangom is bariton, minden klappol tehát. Ezen felbátorodva az ukulelét is egy hanggal magasabbra hangoltam, így teljes kompatibilitást biztosítva a bariton gitárral. Titokban olyan terveket forgattam a fejemben, hogy egy szál baritonnal színpadra lépek, és össze is állítottam egy bariton műsort, de erre sajnos még nem kerülhetett sor. A kredenc-zöld bariton az ágyam mellett állt a sarokban, és ha éjjel megszállt az ihlet a gyakorlásra vagy dalírásra, sokáig ez volt az első ami a kezem ügyébe akadt. Az éjjeli játékhoz egy Vox AmPlug AC30 fejhallgató erősítőt használtam, nappal meg a szintén Vox pathfinder 15R-t. Mindkettőben van reverb, tremolo, ami az autentikus bariton sound elmaradhatatlan kelléke.
Két különleges koncertet is megjárt a Cabronita, elsőként a BobMeisterssel játszottam rajta néhány dalban Kecskeméten, a Cifra Palota báltermében, másodszor pedig tavaly nyáron, a Palóc Esztivel kiegészült Messze Mississippi formációnkban a Római parti Fellini kultúr bisztró varázslatos helyszínén. Ez utóbbi koncertre amúgy ukulelével készültem, de a szabadtéri hangosítástól kicsit megszeppenve az utolsó pillanatban váltottam baritonra, ezzel is alátámasztva az ukulele - bariton kompatibilitás elméletét.
A Cabronitával megvetettem a lábam a bariton világában, és megbizonyosodtam róla, hogy van itt keresnivalóm. Ha valamit mégis hiányoltam, az a "twang", a légies, csattogó, fényes hang, ami Duane Eddy baritonjától egészen Phoebe Bridgers dalaiig azonnali felismerhető jellemzője a hangszernek. Ennek az oka pedig a máshol bevált P90-es hangszedőkben keresendő. Több gitáromban van P90, szeretem a vastag, mégis karakterisztikus, "zsíros" hangját, ami a vékonyabb elektromos gitár hangoknak testet és melegebb tónust tud adni, anélkül, hogy a lélek kiveszne belőlük. De meggyőződésem, hogy ez baritonhoz nem való. Legalábbis ahhoz a stílushoz, amit én keresek benne, lehet, hogy a heavy metal baritonistáknak ez a vastagabb, szőrösebb hang előny, de szerintem a baritonból pont a lényeg veszik el általa.
Hát akkor most mi a teendő? Hogyan oldjuk meg ezt a kínzó problémát, úgy, hogy a fotelrocker is jóllakjon, és a bariton is megmaradjon? Eléri valaha hősünk a Duane Eddy soundot?
Ezzel kapcsolatban kisebb csalódás ért az átvételkor, ugyanis a promó képeken a műanyag felületek egyértelműen vajszínű árnyalata a valóságban rideg hófehér. A másik csalódás a hangszer nyakának csillogó lakkozása, ami Classic Vibe szériától eltérően egy teljesen színtelen, fehér felületkezelésre került. Némi hezitálás után ezen az apró esztétiaki nüánszokon túltettem magam, és figyelmemet a műszaki tartalom felé fordítottam.
Először is csupa kellemes meglepetés ért. A vártnál kényelmesebb a játék, még a magasabb regiszterekben is, a vastagabb húrok ellenére, köszönhetően a kényelmes nyakprofilnak. A hosszabb menzúrának köszönhetően az oktáv felett is van még bőven hely a kiteljesedésre. Ott, ahol a gitár bundjai már elviselhetetlenül besűrűsödnének, ezért szólózni is jól esik rajta. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az én szólóimra kevésbé jellemző a virtuozitás, ezért a lassabb, nehezebb húrok számomra nem jelentettek jelentős akadályt.
Emellett az ukuleléhez hasonlóan a kvarttal eltolt hangfekvés kedvez szűkebb énekhang tartományomnak. A hangszert a mélytől a magas felé B (azaz magyarul H!) -E - A - D - F# - B hangokra húrozták. Vegyük észre, hogy a több oktáv eltéréstől és egy hangtól eltekintve ez majdnem ugyanaz, mint az Ukulele négy húrjának G - C- E - A hangolása! Szinte a teljes repertoáromat azonnal áttranszponáltam baritonra, és nagyobb részt kényelmesebben el tudtam énekelni bariton kísérettel, ahogyan ukulelével is, mint gitárral. Aligha véletlen, hogy az ukulele is bariton, a hangom is bariton, minden klappol tehát. Ezen felbátorodva az ukulelét is egy hanggal magasabbra hangoltam, így teljes kompatibilitást biztosítva a bariton gitárral. Titokban olyan terveket forgattam a fejemben, hogy egy szál baritonnal színpadra lépek, és össze is állítottam egy bariton műsort, de erre sajnos még nem kerülhetett sor. A kredenc-zöld bariton az ágyam mellett állt a sarokban, és ha éjjel megszállt az ihlet a gyakorlásra vagy dalírásra, sokáig ez volt az első ami a kezem ügyébe akadt. Az éjjeli játékhoz egy Vox AmPlug AC30 fejhallgató erősítőt használtam, nappal meg a szintén Vox pathfinder 15R-t. Mindkettőben van reverb, tremolo, ami az autentikus bariton sound elmaradhatatlan kelléke. Két különleges koncertet is megjárt a Cabronita, elsőként a BobMeisterssel játszottam rajta néhány dalban Kecskeméten, a Cifra Palota báltermében, másodszor pedig tavaly nyáron, a Palóc Esztivel kiegészült Messze Mississippi formációnkban a Római parti Fellini kultúr bisztró varázslatos helyszínén. Ez utóbbi koncertre amúgy ukulelével készültem, de a szabadtéri hangosítástól kicsit megszeppenve az utolsó pillanatban váltottam baritonra, ezzel is alátámasztva az ukulele - bariton kompatibilitás elméletét.
A Cabronitával megvetettem a lábam a bariton világában, és megbizonyosodtam róla, hogy van itt keresnivalóm. Ha valamit mégis hiányoltam, az a "twang", a légies, csattogó, fényes hang, ami Duane Eddy baritonjától egészen Phoebe Bridgers dalaiig azonnali felismerhető jellemzője a hangszernek. Ennek az oka pedig a máshol bevált P90-es hangszedőkben keresendő. Több gitáromban van P90, szeretem a vastag, mégis karakterisztikus, "zsíros" hangját, ami a vékonyabb elektromos gitár hangoknak testet és melegebb tónust tud adni, anélkül, hogy a lélek kiveszne belőlük. De meggyőződésem, hogy ez baritonhoz nem való. Legalábbis ahhoz a stílushoz, amit én keresek benne, lehet, hogy a heavy metal baritonistáknak ez a vastagabb, szőrösebb hang előny, de szerintem a baritonból pont a lényeg veszik el általa.
Hát akkor most mi a teendő? Hogyan oldjuk meg ezt a kínzó problémát, úgy, hogy a fotelrocker is jóllakjon, és a bariton is megmaradjon? Eléri valaha hősünk a Duane Eddy soundot?
Megtudhatják a következő epizódból...
